A karácsony és én

Nem szeretem a karácsonyt. Nem vagyunk hívők, így igazából már gyerekkoromtól arról szólt, hogy ez a szeretet ünnepe, és megajándékozzuk azokat, akiket szeretünk. Ez szerintem gyönyörű. Amíg a gyerekeim kicsik voltak, az adventi időszakban bár koszorúnk nem volt, de már készülődtünk süti sütéssel, kézműveskedéssel... Apró csomagokat csináltunk a nagyszülőknek, barátoknak.
Majd jöttek az intézmények, és beszippantották a gyerekeimet. Megjelentek a kötelező ledolgozós szombatok, az iskolai ünnepélyek, sütögetések, az egyéb állandó délutáni programokról már ne is beszéljünk. Így jó ideje nem jut idő ezekre a tevékenységekre.

Mindenhol ünnepelni kell. Az iskolában megy a húzás, amivel még nem is lenne semmi bajom, de az egész hónapra kiterjedő angyalkázás már sok nekem. Mindig van olyan gyerek, aki nem hajlandó részt venni benne, nem irigylem ilyenkor azt, akit húzott.

Az, hogy novemberben legkésőbb már az összes bolt karácsonyi pompában díszeleg, egyszerűen hamarabb eljuttat arra  szintre, amikor úgy érzem, most nagyon várom a karácsonyt, mint aktuális lenne. Mintha egy versenyzőt az olimpia előtt 2 héttel a csúcsra edzenének. Nekem legkésőbb Mikuláskor elég lesz a Karácsonyból.

Szóval nem várom a Karácsonyt. Illetve már elengedtem régen. Nem görcsölök ajándékon, a gyerekekkel megegyeztünk, hogy élményt adunk. Jó lesz az így folyamatában az évben :)

Bemutatkozás

Rólam számokban:
41 (hamarosan 42) éves vagyok. Klasszikus felállású családom van, férj, 3 gyerek. A gyerekek már középiskolások 6- illetve 8 osztályos gimnáziumba járnak.
Gyerek1 18 éves, végzős, Gyerek2 16 éves 10-dikes, Gyerek3 14 éves 8-dikos.
Magamról: oktatással foglalkozom, de nem a szokványos iskolai módon.
Minden érdekel, ami a világban körülöttem van, így a témák is össze-visszák lesznek, mikor honnan jön az ihlet.
Most hirtelen ennyi, a többi majd úgyis kiderül.