Délelőtt kidolgoztuk, hogyan tudjuk az élelmiszer osztást a legbiztonságosabbá tenni. Így végül már nincs egy légtérben lét, hanem ajtóból osztunk, és nincs válogatás, előre összeállított csomagokat kapnak a rászorulók. Hosszasan agyaltunk, végül ez lett a megoldás. Szerintem jól döntöttünk. Aztán meglátjuk, ezt az állapotot meddig tudjuk tartani.
A boltok döbbenetesen kifosztva. Elvileg a legnagyobb bajban is nyitva lesznek az élelmiszerboltok és a gyógyszertárak, de az élelmiszer ellátás már kérdéses. Jelenleg a határokon elég kevés forgalom van, Magyarországnak meg kicsi a saját termelése.
A délután sajtótájékoztató a nagy büdös semmi volt. Kifejezetten ijesztően semmiről sem beszéltek. Már konkrét számokat sem mondtak a fertőzöttek számáról.
Este Viktor bejelentette, hétfőtől távolról oktatnak az iskolák. Ez megnyugtató némileg, mert abba az illúzióba ringat, hogy meg tudom őket védeni. De azt is tudom, hogy pont a koruk miatt muszáj lesz kimozdulniuk. Innentől kezdve nincs tömegközlekedés, mindenhova fuvarozzuk őket.
A gyerekeim már középiskolások mindhárman. A nagy idén érettségizik. Igazából mázlija van, az emelt érettségije már megvan előrehozottban, és már csak 3 tárgy van hátra, ha holnap meg kéne írnia őket, akkor sem lenne komoly gond. Ráadásul a felvételihez is elég pontja lenne akkor is.
A középsőnek előrehozott érettségije lesz/lenne, egy matek csapatversenyen országos döntőbe jutottak, iskola vizsga is várható neki. Hogy mi lesz ebből megvalósítható? Még senki sem tudja.
A legkisebbnek "csak" egy országos versenyre tovább jutása van egy matek versenyen és egy iskolai vizsga.
Nekem is alkalmazkodnom kell a tanítványaimmal az új helyzethez.
Szépen lassan kialakul, hogyan alakul az élet ebben a furcsa helyzetben.
A konditerem, ahova járok, még elvileg nyitva van, de már nem mertem oda menni, így elmentem futni az utcára.
