Eljött az idő, hogy napi beszámolót írjak a helyzetről, érzésekről.
Március 12. csütörtök estig még semmi értelmes intézkedés nem történt. Már van ismerős ismerősének az ismerőse, aki érintett. A gyereket (az egyik szülő kollegája érintett) óráról vitték ki önkéntes karanténba.
Pasimék hétfőtől homeoffice, gyerekek elvileg még mindig iskola. Pasimmal abban maradtunk, ha nem is zárnak még be a sulik, hétfőtől autóval hozzuk-visszük a gyerekeket.
Konditeremről szerdán már azt rebesgették, hogy hétfőtől bezárnak. Úgyhogy bár lejár a bérletem, már nem veszek újat.
Ételosztást már pénteken ajtóból, összekészített szatyorral oldjuk meg, hogy minél kevesebb kontaktunk legyen, és ne legyünk összezárva egy légtérben. Tüdőproblémás önkéntes az osztásokat innentől kihagyja. Adomány is jóval kevesebb van már.
Boltokban liszt, cukor, olaj, konzervek, rizs... már nem nagyon van. Én nem tudok a panelban tárolni, úgyhogy elég kevés cucc van itthon. Úgy vagyok vele, Olaszországban is vannak nyitva boltok, majdcsak lehet kapni valamit. Majd abból főzünk, ami van... Ha igazán gond lesz, meghirdetem itthon a Konyhafőnök Survivort, és meglátjuk, ki tudja a családnak a legjobb kaját főzni a kapható alapanyagokból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése