március 13.

Az élet zajlik tovább.

Délelőtt kidolgoztuk, hogyan tudjuk az élelmiszer osztást a legbiztonságosabbá tenni. Így végül már nincs egy légtérben lét, hanem ajtóból osztunk, és nincs válogatás, előre összeállított csomagokat kapnak a rászorulók. Hosszasan agyaltunk, végül ez lett a megoldás. Szerintem jól döntöttünk. Aztán meglátjuk, ezt az állapotot meddig tudjuk tartani.

A boltok döbbenetesen kifosztva. Elvileg a legnagyobb bajban is nyitva lesznek az élelmiszerboltok és a gyógyszertárak, de az élelmiszer ellátás már kérdéses. Jelenleg a határokon elég kevés forgalom van, Magyarországnak meg kicsi a saját termelése.

A délután sajtótájékoztató a nagy büdös semmi volt. Kifejezetten ijesztően semmiről sem beszéltek. Már konkrét számokat sem mondtak a fertőzöttek számáról.

Este Viktor bejelentette, hétfőtől távolról oktatnak az iskolák. Ez megnyugtató némileg, mert abba az illúzióba ringat, hogy meg tudom őket védeni. De azt is tudom, hogy pont a koruk miatt muszáj lesz kimozdulniuk. Innentől kezdve nincs tömegközlekedés, mindenhova fuvarozzuk őket.

A gyerekeim már középiskolások mindhárman. A nagy idén érettségizik. Igazából mázlija van, az emelt érettségije már megvan előrehozottban, és már csak 3 tárgy van hátra, ha holnap meg kéne írnia őket, akkor sem lenne komoly gond. Ráadásul a felvételihez is elég pontja lenne akkor is.

A középsőnek előrehozott érettségije lesz/lenne, egy matek csapatversenyen országos döntőbe jutottak, iskola vizsga is várható neki. Hogy mi lesz ebből megvalósítható? Még senki sem tudja.

A legkisebbnek "csak" egy országos versenyre tovább jutása van egy matek versenyen és egy iskolai vizsga.

Nekem is alkalmazkodnom kell a tanítványaimmal az új helyzethez.

Szépen lassan kialakul, hogyan alakul az élet ebben a furcsa helyzetben.

A konditerem, ahova járok, még elvileg nyitva van, de már nem mertem oda menni, így elmentem futni az utcára. 

Corona-vírus

Eljött az idő, hogy napi beszámolót írjak a helyzetről, érzésekről.

Március 12. csütörtök estig még semmi értelmes intézkedés nem történt. Már van ismerős ismerősének az ismerőse, aki érintett. A gyereket (az egyik szülő kollegája érintett) óráról vitték ki önkéntes karanténba.

Pasimék hétfőtől homeoffice, gyerekek elvileg még mindig iskola. Pasimmal abban maradtunk, ha nem is zárnak még be a sulik, hétfőtől autóval hozzuk-visszük a gyerekeket.

Konditeremről szerdán már azt rebesgették, hogy hétfőtől bezárnak. Úgyhogy bár lejár a bérletem, már nem veszek újat.

Ételosztást már pénteken ajtóból, összekészített szatyorral oldjuk meg, hogy minél kevesebb kontaktunk legyen, és ne legyünk összezárva egy légtérben. Tüdőproblémás önkéntes az osztásokat innentől kihagyja. Adomány is jóval kevesebb van már.

Boltokban liszt, cukor, olaj, konzervek, rizs... már nem nagyon van. Én nem tudok a panelban tárolni, úgyhogy elég kevés  cucc van itthon. Úgy vagyok vele, Olaszországban is vannak nyitva boltok, majdcsak lehet kapni valamit. Majd abból főzünk, ami van... Ha igazán gond lesz, meghirdetem itthon a Konyhafőnök Survivort, és meglátjuk, ki tudja a családnak a legjobb kaját főzni a kapható alapanyagokból.

Felvételi

Most szombaton lesz a középiskolába írandó felvételi napja, ami minden évben felkorbácsolja a kedélyeket, és természetesen nekem is van róla véleményem :)

Azon megy minden évben a hiszti, hogy túl nehéz volt, és a gyerekeket összetöri, és túl sok feladat túl kevés időre stb. Nem tudom, mit gondolnak azok, aki ezeket írják, hogy mire való a felvételi. Ha tömegesen meg tudnák írni hibátlanra, hogyan döntenének az "elit" iskolák arról, hogy szeptembertől kik járnak hozzájuk? A központi feladata pontosan az, hogy az iskolából egyforma jegyeket hozó gyerekek között sorrend alakulhasson ki. Meg lehessen mondani, hogy ki a legjobb, ki a 60.... Kétféle tényező is befolyásolja a sorrendet, az egyik a feladatok nehézsége, a másik a feladatok mennyisége, azaz az idő. Nagyon kevesen képesek arra, hogy úgy végigérjenek a feladatokon, hogy végig meg is tudják csinálni azokat.

A gyerekek a dolgozatoknál ahhoz vannak szokva, hogy az iskolai dolgozatoknál 90% felett 5-ös, 80 és 90% között 4-es, az alatt 3-as. Ehhez képest a felvételinél a két tárgyból megírt 80 és 90 pont közötti (ami ugye ugyanennyi százalék is, iskolai dolgozatban 4-es lenne), már nagyon-nagyon szuper, és egy erősebb gimnáziumba elég pontszám lehet, de a jó tanuló gyerek azt érzi, egy csomó feladatot nem tudott megcsinálni...

Tehát elsődlegesen NE TEKINTSE SENKI DOLGOZATNAK! Ez egy verseny! Az számít, az adott iskolába, sőt az adott tagozatra való jelentkezők között kell a legjobb 10-15-30 között lenni.

Február elején mindenki megtudja a pontszámát, jön a kiborulás, pedig a pontszám önmagában semmit sem jelent, csak ahhoz képest, hogy a többiek milyet írtak. Nincs biztosítva senki, hogy ha 82 pontot ír, biztosan felveszik, vagy ha 70 alatt, akkor biztosan nem... Amíg nem tudni, a többiekhez képest hol áll a gyermek, nem lehet tudni semmit. Az írásbeli eredménye csak egy pontszám, ami önmagában semmi információval nem rendelkezik. Még az sem jelent túl sokat, hogy az előző években mit ért az adott pontszám, hiszen ha idén nehezebb volt, akkor várhatóan alacsonyabbak lesznek a pontok, ha könnyebb, akkor magasabb.

Ha már túl van mindenki a szóbeliken, jön március első felében az ideiglenes lista. Ami biztos,  hogy a végső listán hátrébb már nem fog szerepelni, mint az ideiglenesen. Tehát, ha az ideiglenesen tuti bejutó helyen van, akkor abban az iskolában a gyereknek már helye van. DE simán csúsznak előrébb még rengeteget a listák, hiszen ahogy a mi gyerekünk az összes megjelölt iskola listáján szerepel, tehát minimum 3-4 helyen, így van ez a többiekkel is. Jócskán fognak előre csúszni még.

Sorrend változtatás: ha februárban azt a listát adtátok le jelentkezésnek, ami a gyerek álma-vágya, csak akkor változtassatok a sorrenden, ha valamiért az álom sorrend változott, egyébként felesleges. Attól, hogy egy adott iskola első vagy 5. helyen szerepel-e a gyerek sorrendjén, nincs rosszabb esélye az 5. helyen megjelölt iskolába való felvételre. Ha 73 pont kell a bejutáshoz, akkor teljesen mindegy, hanyadik a listán, ha a gyereknek több, mint 73 pontja van, fel fogják venni.

Felvétel: sokszor hallani azt, hogy "felvettek minden helyemre, de ezt az iskolát választottam". Na, ilyen nincs. Ha már eltelt a sorrendváltoztatás ideje, akkor lehet, hogy végül több iskolában is megütné a gyerek a felvételi pontszámot, de csak arra az egy helyre van felvéve, ami ezek közül a legelső helyen szerepel a listáján!

Nyolcadikosoknál nincs olyan, hogy valakit ne vegyenek fel sehova! Van még pótfelvételi is, ha a megjelölt iskolákba nem jönne össze, de mindenkinek helye lesz végül!

Ami a legfontosabb: akárki  akármit is mond, nem múlik ezen a gyerek élete! Maximum a következő néhány éve.

Mozgás 40 felett

Az egyik legelhízottabb nemzet vagyunk a világon. Nem véletlenül. Én is erősen felfelé húzom az átlagot, bár már kevésbé, mint évekkel ezelőtt. Persze, a túlsúly nemcsak a mozgáson múlik, de azért az is jelentősen hiányzik a mai magyar negyvenesek életéből.

A középiskola végéig még ha máskor nem, hát a tesiórákon aktívan mozog az ember. Ha valaki sportolt az iskola mellett, akkor legkésőbb ebben az időszakban abbamarad a sport, ha az emberről kiderül, hogy nem lesz belőle élsportoló. Márpedig többségünkből nem lesz. Majd jön a nagy büdös semmi. Felnőttként lehetőség persze akad, de ha nem elégszik meg valaki azzal, hogy magától sportolgat, hanem szeretne fejlődni is, és ehhez szakember segítségét igényelné, az nagyon nehéz. Persze, ha konditerembe járunk vagy szervezett csoportos órákra, akkor ha szerencsénk van, képzett szakember fog velünk foglalkozni (bár hozzám még sosem lépett oda teremedző, hogy segítsen, pedig látványosan kezdő voltam :D), de ha néhány társunkkal összeállunk például focizni, kosarazni, akkor jó eséllyel nem lesz mellettünk senki, aki segítsen.

De már gyerekként is elég hamar kihullhat az ember a szervezett sportból, ha nem vállalja a heti 5+ edzést és az állandó versenyzést. Pedig milyen jó lenne ha az ember felnőttként is járhatna úszni egy edzőhöz. Aki ismeri  a teljesítőképességem, és mindig elém tesz egy újabb célt, és kijavítja a béna mozdulataimat...

De van cserébe rengeteg stadionunk, amiket még csak futásra sem használhat a földi halandó, de cserébe a focistáink sem eredményesek...

Én 32 éves koromig semmit sem csináltam, csak ettem. Jó kis túlsúlyt is szedtem össze, aminek egy jó részét leadtam, majd elkezdtem csoportos órákra járva mozogni is. Most az kevéssé vált, kitaláltam, hogy futni fogok mellette. Cél a heti 5 mozgás. 2 csoportos óra, 3 futás. Oké, ez most rettentő nagyképűen hangzik, még jó ideig szó sincs futásról, csak gyaloglásról. Szedtem le a netről egy számomra szimpatikus edzéstervet. Ez tűnt a legfokozatosabbnak. Ez alapján legalább fél év kell, hogy eljussak az 5km lefutásáig. Én rajta leszek :)

A karácsony és én

Nem szeretem a karácsonyt. Nem vagyunk hívők, így igazából már gyerekkoromtól arról szólt, hogy ez a szeretet ünnepe, és megajándékozzuk azokat, akiket szeretünk. Ez szerintem gyönyörű. Amíg a gyerekeim kicsik voltak, az adventi időszakban bár koszorúnk nem volt, de már készülődtünk süti sütéssel, kézműveskedéssel... Apró csomagokat csináltunk a nagyszülőknek, barátoknak.
Majd jöttek az intézmények, és beszippantották a gyerekeimet. Megjelentek a kötelező ledolgozós szombatok, az iskolai ünnepélyek, sütögetések, az egyéb állandó délutáni programokról már ne is beszéljünk. Így jó ideje nem jut idő ezekre a tevékenységekre.

Mindenhol ünnepelni kell. Az iskolában megy a húzás, amivel még nem is lenne semmi bajom, de az egész hónapra kiterjedő angyalkázás már sok nekem. Mindig van olyan gyerek, aki nem hajlandó részt venni benne, nem irigylem ilyenkor azt, akit húzott.

Az, hogy novemberben legkésőbb már az összes bolt karácsonyi pompában díszeleg, egyszerűen hamarabb eljuttat arra  szintre, amikor úgy érzem, most nagyon várom a karácsonyt, mint aktuális lenne. Mintha egy versenyzőt az olimpia előtt 2 héttel a csúcsra edzenének. Nekem legkésőbb Mikuláskor elég lesz a Karácsonyból.

Szóval nem várom a Karácsonyt. Illetve már elengedtem régen. Nem görcsölök ajándékon, a gyerekekkel megegyeztünk, hogy élményt adunk. Jó lesz az így folyamatában az évben :)

Bemutatkozás

Rólam számokban:
41 (hamarosan 42) éves vagyok. Klasszikus felállású családom van, férj, 3 gyerek. A gyerekek már középiskolások 6- illetve 8 osztályos gimnáziumba járnak.
Gyerek1 18 éves, végzős, Gyerek2 16 éves 10-dikes, Gyerek3 14 éves 8-dikos.
Magamról: oktatással foglalkozom, de nem a szokványos iskolai módon.
Minden érdekel, ami a világban körülöttem van, így a témák is össze-visszák lesznek, mikor honnan jön az ihlet.
Most hirtelen ennyi, a többi majd úgyis kiderül.